Prológus
Egy apró kislány született a megyei kórházban egészségesen.Szerencsésnek volt mondható hisz szerető családja és egy arany szívű nagymamája is volt akihez mindig elment bármi nyomta piciny szívét.A lány neve Anna lett.Ám nem sokáig maradt olyan kicsi.Betöltötte a 16-ot és szép nagyra cseperedett ám a nagymama is megöregedett.A lány sem tudta és senki más-Kivéve a nagymamát-hogy mi fog történni azon a nyáron.
- És akkor jöttek a farkasok és bekerítették a szépséges hercegnőt. -Mesélte teljes átéléssel egy hosszú szőke hajú fiatal lány. A hintaszékben ülő idős asszony mosolyogva hallgatta unokáját.
-Mi történt ezután? -Hosszú ősz haja
szépen kifésülve omlott a székre. Kérdésére unokája szemeiben egy érdekes érzés
pislogott haloványan. Persze nagyon jól ismerte ezt a csillogást.
- Egy herceg jött segítségére.
Fényes karddal üldözte el az állatokat. - Fejét megtámasztotta kezével, és
folytatta. -A férfi örömmel látta, hogy szerelme jól van. Szorosan ölelte a
lányt és a sötét erdő percek alatt megtelt fényekkel. Vége. -Fejezete be a
beszédet és lágy mosollyal bámult maga elé. Nagymamája lassan felállt a kissé
nyikorgó hintaszékből és a közeli kis komódhoz sétált. Kihúzta a felső fiókot.
Majd egy gyönyörű bársony borítójú füzetet nyújtott a kérdően néző fiatalnak.
- Tudod Anna ezt már régóta neked
szerettem volna adni- Anna lassan vette el a puha tárgyat.
- De mégis miért kapom?
- Azért, hogy megtöltsd színekkel. -Ült
vissza székébe mosolyogva.
- Ezt, hogy érted?- Értetlenkedett
tovább Ann.
- Írd bele a történeteid vagy
csak pár szereplőt. Arra használod, amire csak karod, hiszen ez már a tiéd.
-És ez nekem miért jó?
- Ne kérdezz annyit!- Mondta lágyan.- Különbem is menned kéne édesanyád már biztos vár és nekem is pihennem kell.- Nézett
ki az ablakon.
-Oké.- Állt fel a lány és adott egy
puszit az idősebb arcára.- Akkor holnap is eljövök.- Vette fel a cipőjét,
kinyitotta a bejárati ajtót. -Szia, nagyi! Köszi, a könyvet! Szeretlek!-És
becsukta az ajtót.
- Szia Ann sajnálom, hogy holnap már
nem láthatlak.- Súgta maga elé az asszony és lehunyta szemeit ám ekkor még
rajta kívül senki sem tudta, hogy örökre.
